Szent Benedek kb. 480 és 547 között élt, életéről kevés történeti adattal rendelkezünk. Nagy Szent Gergely pápa Dialógusok c. művének második részében ír életéről a halála után 40-50 évvel még élő tanúk nyomán.

Eszerint Szent Benedek Nursiából /szabin hegyek közti kisváros/ származik, majd Rómában tanul, ahonnét – az ottani erkölcstelen élet elől menekülve – visszavonul és a hagyomány szerint 529-ben a Cassinum hegyen /ma Monte Cassino/ végleg letelepszik és megalapítja tulajdonképpeni monostorát egybegyűjtött tanítványainak. Ennek a közösségnek írja szabálykönyvét, a Reguláját.

A Regula helye a szerzetesirodalomban.
Egy írásművet akkor érthetünk meg igazán, ha beleállítjuk abba a korba és folyamatba, amelyben létrejött.
A keresztény ókort Nyugaton az Újszövetségtől Nagy Szent Gergely pápáig /+604/ számítjuk. Ezt a korszakot irodalmi szempontból patrisztikus kornak, a szentatyák korának szoktuk nevezni. Teológiai művek, szentbeszédek alkotják a zömét, valamint az aszketikus irodalomnak egyik ága a szerzetesség irodalma. /Szent Ágoston Vallomásai/

A szerzetesség azonban előbb volt élő valóság és csak azután irodalom. A szerzetesség a keresztény életforma egy sajátos alakulata. Már Szent Benedek korában léteztek görög, egyiptomi, sőt afrikai /Szent Ágoston Hippó kisvárosban élt közösségben/ szerzetes közösségek, melyeknek szintén volt Regulája. Szent Benedek Regulájának közvetlen forrása a mai kutatások szerint a 6. század elején keletkezett – a nizzai öbölben fekvő kis szigeten, a Regula Magistri.

Szent Benedek Regulája azonban használható és persze igaz – és nem eredeti – akart lenni, az Evangélium tanítását akarja alkalmazni a szerzeteséletre és ezt meg is valósítja. Szinte minden rendelkezéshez megkeresi a szentírási alapot.

A Regula egyik fordítója Söveges Dávid /bencés Atya/ írja, hogy a Regula szerkezete, ha a mai szempontból nem mindenütt logikus is, mégis áttekinthető. Immár másfélezer éve iránymutatója a szerzeteséletnek, amit világosságának, bölcsességének, kiegyensúlyozottságának és alkalmazhatóságának köszönhet. Története, sorsa mára egybeesik a bencés rend immár 1400 éves történelmével.

Benedek halála után a longobardok 581-ben felégetik Monte Cassinot, a szerzetesek Rómába menekülnek, az anyakolostorban másfél századra megszűnik a bencés élet.

Közben Nagy Szent Gergely pápa szerezeteseket küld Anglia megtérítésére, azok magukkal viszik a Regulát és ott tovább tisztelik Benedeket és Regulája szerint élnek.

Nagy Károly /768-817/ a birodalomépítő politikájához felhasználja a bencéseket is: Birodalmában minden kolostor számára kötelezően előírja a Regulát ezért hiteles másolatot készíttet, melyet minden kolostornak le kell másoltatnia.

Az európai bencés misszió hullámai Északon Skandinávia, Keleten Magyarország felé terjesztik tovább a Regula hatását. A 11. században a rendek /pld. ciszterciták/ még mindig a bencés regula alapján alakulnak. A következő században megjelenő ferencesek és dominikánusok már nem a bencés regulát követik.

A nyomtatott Regula kiadások 1489-től jelennek meg, magyarul először 1895-ben jelent meg. Magyarra ötször fordították le, ebből kétszer Söveges Dávid Atya. A dolgozat az ő fordítása alapján készült.

A Regulának 73 fejezete van.

Az első, melynek címe, „A szerzetesek fajai”, szemléletes leírás és jellemzés, egyben értékelése is a négy – a korban jellemző - szerzetesformának.

A második fejezet címe „Milyennek kell lennie az apátnak ?”, őt Benedek Krisztus helyettesének tekinti a monostorban.
„Az apát mindenkor gondoljon arra, hogy mi ő, és hogy minek nevezik, és tudja meg, hogy akire többet bíznak, attól többet is kívánnak. Tudja, hogy milyen nehéz és terhes föladatot vállalt magára: a lelkek irányítását és sokféle emberek szokásainak szolgálatát. Az egyiket ugyanis gyengédséggel, a másikat dorgálással, a harmadikat rábeszéléssel vezesse. Mindenkihez sajátos jelleme és értelmessége szerint alkalmazkodjék és igazodjék, hogy ne csak a rábízott nyájnak ne vallja kárát, de a jó nyájnak gyarapodásán is örvendhessék” … „Midőn intéseivel mások javításán munkálkodik, maga is megtisztul a vétkektől”

Ez a fejezet nemcsak az apátnak, de mindenféle szellemi vezetőnek hasznos lelki tükre lehet – írja a fordító Söveges Atya.

Az apátról majdnem minden fejezetben szó esik, hiszen ő a monostor sarkköve, vezetője. A 64. fejezet  az apáti szék betöltésére vonatkozik, „Arra törekedjék, hogy inkább szeressék, mintsem féljenek tőle. … Parancsaiban legyen előrelátó és megfontolt.”


A negyedik fejezet, melynek címe: „Melyek a jó cselekedetek eszközei ?” 74 pontban sorolja fel a jócselekedeteket, mintegy kiegészítve a Tízparancsolatot.
Néhány mai is érvényes kellene, hogy legyen valamennyiünk számára ezek közül, mint például:

8.  Tisztelj minden embert.
18. Légy segítségére a szorult helyzetben levőknek.
22. Ne engedd kitörni haragodat.
23. Ne légy haragtartó.
26. A szeretet gyakorlását el ne hagyd.
28. Szíved és szád mindig igazat mondjon.
29. A rosszat rosszal ne viszonozd.
32. Ne szidalmazd azokat, akik téged szidalmaznak, hanem inkább áldjad őket.
34. Ne légy gőgös.
35. Ne légy iszákos.
36. Ne légy falánk.
37. Ne légy álomszuszék.
38. Ne légy rest.
39. Se zúgolódó.
40. Se rágalmazó.
41. Vesd reményedet Istenbe.
48. Életed tetteire minden órában ügyelj.
51. Őrizd meg ajkadat a hitvány és gonosz beszédtől.
58. Hibáidból pedig a jövőben javulj meg.
65. Senkit se gyűlölj.
67. Ne légy irigy.
68. Ne találd kedved a civódásban.
70. Tiszteld az idősebbeket.
71. Szeresd a fiatalabbakat.
74. És Isten irgalma felől soha kétségbe ne essél.

Az ötödik fejezet az engedelmességről, a hatodik a hallgatásról, a hetedik – leghosszabb fejezet  - az alázatosságról szól,  majd a Regula rátér a kolostori élet gyakorlati elrendezésére, mint pld. /11. fej./ Miként kell végezni a vasárnapokon a vigiliát ? /éjszakai istendícséret/, /16. fej./ Miként kell az istenszolgálatot napközben végezni ? / 22. fej. / Hogyan aludjanak a szerzetesek ? / „Ruhában aludjanak, és övvel vagy kötéllel felövezve, de késük ne legyen az oldalukon, mikor alusznak, hogy az alvót álom közben véletlenül meg ne sebezze.” /az ókori és a középkori ember meztelenül aludt./

A 38. fejezet szerint a testvérek étkezésénél nem szabad hiányoznia a felolvasásnak. Ez a mai napig szokás Pannonhalmán, ahol ma is a bencés Regula tömör foglalataként számon tartott „Ora et labora” „Imátkozzál és dolgozzál” elv szerint élnek. 

A Regula 73. fejezetének címe: „Ez a Regula nem foglalja magába a tökéletesség minden szabályát”, de a 72. fejezet szerint „A jó buzgóságnak meg kell lennie a szerzetesekben”, mely szerint „Egymást  a tiszteletadásban előzzék meg. Egymásnak mind testi, mind lelki fogyatkozásait a legtürelmesebben viseljék el. Senki se kövesse azt, amit maga számára hasznosnak ítél, hanem ami másnak az. Egymást tisztán, testvéri szeretettel szeressék. Krisztusnak semmit elébe ne tegyenek, aki bennünket, mindnyájunkat az örök életre vezessen.”

 Majd a Regulát Szent Benedek – aki  Európa védőszentje – így fejezi be:
„Így aztán legvégül Isten kegyelmével eljutsz majd a bölcsességnek és az erényeknek előbb említett csúcsára. Ámen”